A nemzetközi szövetség új elnöke válaszolt kérdésekre az FIPC honlapján. Elisabeth von Waldstein válaszait magyarul is olvasóink szíves figyelmébe ajánljuk:
Mikor és hogyan találkoztál először a Pueri Cantores-szel?
A Pueri Cantores-szel a kölni katedrális kórusiskolában találkoztam. Egy nagyon jó barátom, AnnaMaria Hedin, hasonló iskolát akart alapítani Stockholmban, és az Ansgarwerk meghívott minket egy tanulmányútra. Szombaton Pueri Cantores-nap volt a Kardinal-Höffner-Házban, és teljesen ELVARÁZSOLT minket, amit láttunk, és azt gondoltuk: pontosan erre van szükségük a svéd katolikus gyerekeknek. Így amikor visszatértünk, rákerestem a Pueri Cantoresra, megtaláltam a nemzetközi elnök címét, és megkérdeztem tőle, mit kell tennünk, hogy tagok lehessünk.
Ausztriából szármázol, és jelenleg Svédországban élsz. Miben különböznek egymástól a két ország kóruskultúrái?
A kórusok kultúrája sok szempontból eltérő. Úgy gondolom, hogy a svéd nyelv nagyon egészséges a hangszálak számára. Általában nincsenek problémák a hangszálak zárásával. Ausztriában és még Németországban is sok gyermeket látok, akiknek nagyon „légies” a hangja. Svédországban a hang többnyire tisztább, feszesebb. Svédország nagyon jó kórusország, rengeteg kórus és nagyon jó kórusvezető van, köszönhetően Eric Ericsson tanításainak, aki egy egész generáció kiváló kórusvezetőit nevelt ki.
Mi teszi a Pueri Cantores-t különlegessé számodra, és miért van szükség erre a szövetségre a világban?
A Pueri Cantores olyan, mint egy nagy család. Van benne szeretet, segítség, törődés egymással, közösség, öröm, játékosság, és ugyanakkor komoly törekvés a magas színvonalú éneklésre, az élő kapcsolatra Istennel és a liturgiában való részvételre. Ez teszi őket számomra nagyon különlegessé, mert ez megfelel annak, ahogyan én magam is élni szeretnék!
Mi a jövőképed a FIPC-vel kapcsolatban az elkövetkező években?
Szeretném bátorítani a kórusvezetőket, hogy segítsék kórusaikat a hitben, a reményben és a szeretetben való növekedésben, amelyek a keresztény élet pillérei. Éneklésükkel vallják meg hitüket, amely mélyen gyökerezik a katolikus spiritualitásban. Inspiráló lelkesedésükkel minden nemzet és vallás embereit felhívhatják, hogy álljanak ki az emberiség és a világbéke mellett. A Pueri Cantores kórusok azzal, hogy törődnek egymással, meghallgatják egymást, tanulnak egymástól, közös célokért dolgoznak, és másokat is bevonnak munkájuk gyümölcseibe, megérintve őket, fontos hozzájárulást nyújtanak a világ népei közötti tudatosabb és tiszteletteljesebb együttéléshez. E célok elérése érdekében szeretnék dolgozni és mindenkit bátorítani.
Melyik hagyományos dalt/kórusművet ajánlanád mindkét országból?
Mivel karácsony közeledik, a legutóbbi római kongresszus könyvében szereplő „Jul, jul, strålande jul” című svéd dalt ajánlanám. Osztrák dalnak pedig Robert Michaels eredetihez nagyon közeli változatát ajánlanám a „Stille Nacht” műnek, amely a 2015/16-os római kongresszuson a Pueri Cantores kóruskönyvben szerepelt. A luganói Pueri Cantores tanította nekünk, hogy ezt tegyük karácsony estéjén az éjféli misén, az áldozást követően énekeljük, gyertyás felvonulással a katedrálisunkban található jászolhoz. A mise azzal zárul, hogy kardinálisunk a kis Jézust a jászolba fekteti, mi pedig gyertyákkal várjuk őt ott. A hívek nagyon szeretik ezt!