Hat évvel ezelőtt kezdtem tanítani a győri Prohászka Ottokár Orsolyita Gimnázium, Általános Iskola és Óvodában, 5. évfolyamtól, akkor még 12. évfolyamig. Azóta már csak 10. évfolyamig tanulnak a diákok ének-zenét, 11. évfolyamon Művészetek c. tantárgy keretében találkoznak zeneművészettel.

Az első tanévben még a pandémia tilalma miatt nem lehetett kórust alakítani, így 2021. szeptemberétől egészen az alapoktól kellett a hívogatást megkezdenem. 13-15 fővel indultunk, kánonokkal és könnyebb kétszólamú művekkel próbálkoztunk.

Már az első évben is részt vettünk Dr. Hontváriné Iván Gabriella által szervezett Istvánffy Benedek Középiskolai Kórustalálkozón (Bárdos Lajos: Kossuth-huszár tánca és Halmos László: Mise Norbert tiszteletére – Kyrie tételét énekeltük)
Évről évre gyarapodott kicsivel a kórus, voltak lemorzsolódó tagok és érkeztek újak. Mindig indul(t)unk. Mindig a soron következő kiállásra figyeltünk, készültünk. Mindig énekeltünk egyházi kórusműveket, ritkábban világiakat.

Advent és karácsony köré ill. az Istvánffy Benedek kórustalálkozóra készülve szerveződött a repertoárunk:
• Várnai Ferenc: Mostan kinyílt
• Esterházy: Harmonia Caelestis-ből a Dormi, Jesu dulcissime
• Esterházy: Zengje nyelvünk
• Bárdos Musica Sacra kötetből több kétszólamú, egyházi mű
• Kodály: Karácsonyi pásztortánc
• Kocsár Miklós: Négy Mária énekből az elsőt (Maria fons aqua vivae)
• Bartók Béla: Levél az otthoniakhoz
• Népénekek, korálok – leginkább kétszólamban.

2025-ben vettünk részt először Éneklő Ifjúságon, nem kérve minősítést. Viszont a zsűri úgy határozott, nem engednek minket haza nélküle. Legnagyobb meglepetésünkre arany minősítést ítéltek számunkra.

Ebben a tanévben 20 fős kórussal találkozunk hétről hétre, 5 – 11. osztályból alakult a jelenlegi formáció. Nagy terveink között szerepel, hogy háromszólamú éneklésre tudjuk bővíteni képességeink szerint a repertoárunkat.

Miért jelentkeztem a Pueri Cantores Magyar Szövetségbe? Kicsik vagyunk, kevesen vagyunk, kevesek vagyunk a színvonalhoz, tudom. Mégis egy cél vezérelt: Élményt szeretnék adni a kórustagjaimnak azáltal, hogy hallhatnak nagyokat, jókat, kiválókat, beállhatnak egy szólamba, együtt énekelhetnek olyan kórustagokkal, akiktől tanulni lehet. Beoltani őket egy életre, mert számomra az egyházi kóruséneklés nélkül nem lehet élni. Szolgálni kell az Istent képességünk szerint. Akkor is, ha kicsik vagyunk, kevesen vagyunk, kevesek vagyunk.

dr. Kretzné Budaker Dóra ének-zene tanár, karvezető